Helytörténet

Nem a tető került az emeletre, hanem az emelet a tető alá: Ritka fotók a tiszti üdülő bővítéséről

Az 1930-as években egészen szokatlan módszerrel bővítették a Honvédtiszti Üdülőt: megemelték a meglévő tetőt, és alatta építették fel az új emeletet. Két különleges, korabeli fotón most az építkezés ritkán látható pillanatait is megmutatjuk.

Az esztergomi Honvédtiszti Üdülő épülete eredetileg császári és királyi csapatkórháznak épült, és mintegy négyholdas területen, egy nagy park közepén helyezkedett el. A trianoni békeszerződést követően, 1920-ban a Honvédelmi Minisztérium úgy döntött, hogy az esztergomi katonai kórházat tiszti üdülőteleppé és gyógyfürdőkórházzá alakítja át. Az intézmény hivatalosan 1920. július 20-án kezdte meg működését, kezdetben 50 férőhellyel. Elsősorban a szolgálatban kimerült, legyengült vagy vérszegénységben, illetve reumatikus panaszokban szenvedő hivatásos katonatisztek gyógykezelését és pihenését szolgálta, de családtagjaikat is fogadta.

Az egyemeletes épület még a második emelet felhúzása előtt (Terézia és Dobogókői út sarka)

A tiszti üdülő történetét Süli Attila írta meg hosszabban a Hadtörténeti Múzeum Értesítője 22-ben, az értékes és képekkel illusztrált írás online is elérhető teljes terjedelmében.

Az épületet az 1920-as évek végére már nem tartották elegendőnek az egyre növekvő igények kiszolgálására. A bővítésről 1930-ban kezdődtek tárgyalások a Honvédelmi és a Belügyminisztérium között, a munkálatok pedig 1931-ben valósultak meg. A fejlesztés legfontosabb eleme a meglévő épületre történő emelet-ráépítés volt, amelyet Szente József vállalkozó végzett. Ezzel párhuzamosan a parkot is kibővítették és felújították.

1930. december 3-án az Esztergom újság már arról tudósít, hogy „A mult hét szombatján kezdették meg a tiszti üdülő emeleti munkálatait. A városi mérnöki hivatal 81 munkást állított be, és tekintettel a tetőemeletnek az esős időjárás bekövetkezése miatti rendkívüli sürgősségére, a vasárnapot munkanapnak kérte a rendőrségtől. Vasárnap is folyt tehát a munka, amelynek eredményeképen a tetőemelés háromnegyedrészével ma már készen is vannak. Különleges erőstartású emeleti szerkezetet kellett konstruálni, amely teljes mértékben sikerült is. A tető többi részének emeltetésére csütörtökön kerül sor, amelynek megtörténte után a legroszabb időjárásban is folytatni lehet a munkát.”

A bővítés során meglehetősen szokatlan építési megoldást alkalmaztak, amiről egyik korabeli újságcikk, vagy mostani publikáció sem tesz említést, de pár előkerült fénykép tanúsklodik róla: a meglévő tetőszerkezetet ideiglenes emelőszerkezetek segítségével megemelték, majd az így szabaddá váló térben építették fel a második emeletet. A korabeli felvételeken jól láthatók a tető megtartására és emelésére szolgáló oszlopok, gerendák és csigaszerkezetek, valamint az alattuk folyó falazási munkák. Az építkezést Szente József vállalkozó végezte. A munkálatok az időjárás viszontagságai között zajlottak.

Az épület megemelt tetőszerkezete, és a részben már álló második emeleti falak

A kibővített üdülőt 1932. november 1-jén adták át rendeltetésének. Az épületben ekkor már 57–62 lakószoba állt rendelkezésre, a befogadóképesség pedig a korábbi 70–80 főről 130–140 főre emelkedett. A szobák mellett társalgó, olvasó- és biliárdterem, több étkezőhelyiség, orvosi rendelő és kápolna is helyet kapott benne. Az intézményhez gondozott park tartozott tenisz- és tekepályával, gyermekjátszótérrel, valamint szökőkúttal. A vendégek kényelmét saját társaskocsik is szolgálták, amelyek a közeli gyógyfürdőhöz és a kirándulásokhoz biztosítottak szállítást. Az üdülő jellemzően június elejétől szeptember végéig fogadta a katonatiszteket és családtagjaikat. A bővítéssel az esztergomi honvédtiszli üdülő az összes jelenlegi honvédtiszti gyógyházak
és üdülők között a legnagyobb befogadóképességű lett, írja a Magyar Katonai Szemle 1931-ben

A második világháború idején az épület funkciója részben megváltozott: 1939-ben a Lengyelország német megtámadása után Magyarországra érkező lengyel menekültek egy részét is itt helyezték el. 1944-ben ismét felmerült az épületegyüttes bővítésének és átépítésének terve, az elképzelések azonban a háborús helyzet miatt nem valósultak meg.

Az üdülő területe a háború után nem őrizte meg egységes szerkezetét, ma ház- és garázssorok, illetve lakótelep szabdalja szét az egykor szebb napokat látott kertet. A főépület pedig óvodának, szociális bérlakásoknak ad most helyet. Ami pedig a kertjét illeti, szerencsére fényképeken még láthatjuk, milyen környezeetben kapcsolódhattak ki a honvédtisztek.

„Az emeletráépítést megelőzően az elmúlt évben az esztergomi honvédtiszti üdülő, illetve gyógyfürdő kórház parkja minden irányban egyaránt kibővittetett és most már egy nagy és a fővárosi parkok színvonalán álló, páratlanul szép, gondozott park áll az üdülők rendelkezésére, melyben még a szép növényzeten kivül elsőrendű tenniszpálya, tekepálya, gyermekjátéktér stb. is van.” – Magyar Katonai Szemle, 1931. 1. évf. 2. sz. 252. o.

Ha valaki összevetné, hogy a nyitóképen szereplő szögből hogy néz ki most az egykor szebb napokat látott épület, ide kattintva megteheti.

Fotók: Viola Bence / Villy magángyűjteménye