Az első bécsi döntés mai napig kényes téma szomszédos testvérvárosunkban. 1938. november 6-án, húsz év után ismét magyar katonák vonultak át a Mária Valéria hídon Párkányba. A történelmi bevonulást mindkét város lakossága hatalmas ünnepléssel fogadta.
November 5-én este már ünnepi hangulat uralkodott Esztergomban. Katonazenekarok játszottak az utcákon, a lakosság énekelve vonult, a házakat, kirakatokat és a Duna-hidat magyar zászlókkal, virágokkal díszítették. A fővárosból és a környező településekről érkező újságírók, rádiósok is megérkeztek, hogy tudósítsanak a másnapi eseményekről. Párkány felől még puskalövések hallatszottak, a visszavonuló csehszlovák csapatok utolsó lövései, ám másnapra gyakorlatilag is megszűnhetett a két település közötti államhatár.

November 6-án már hajnalban megteltek Esztergom utcái. Leventék és cserkészek vonultak a városban, a lakosság pedig a Duna-partra igyekezett. Autók százai érkeztek Budapestről és a környező településekről, a Dunakanyar falvaiból pedig küldöttségek jöttek az ünnepségre. Az 1. honvéd vegyesdandár csapatai is felsorakoztak az átkeléshez.

Reggel nyolckor vitéz Varsányi százados két honvéd kíséretében elindult Párkányba, hogy átvegye a községet és a környéket. A magyar és a csehszlovák katonai küldöttség a híd közepén találkozott. A csehszlovák tiszt közölte, hogy parancsot kapott Párkány átadására. A két bizottság ezután ellenőrizte a híd állapotát, hogy nincs-e műszaki akadálya a katonai átkelésnek. Eközben a párkányi házakon és templomon sorra megjelentek a magyar zászlók.

A magyar parlamenter visszatérve röviden jelentette:
„A hidat átvettem, a híd magyar.”
A hídfőnél összegyűltek a katonai, városi és egyházi vezetők, köztük Radocsay László főispán, Frey Vilmos alispán és Brenner Antal helyettes polgármester. Fél tizenegy körül megérkezett nagybaconi Nagy Vilmos altábornagy, a csapatok vezénylő tábornoka, valamint József királyi herceg, a 2. honvéd gyalogezred tulajdonosa.
Brenner Antal beszédben köszöntötte a honvédeket, megköszönve, hogy húsz év után ismét átlépik a trianoni határt. Vitéz Kolczváry ezredes válasza után elhangzott a parancs: „Isten és a haza nevében előre!”

Megszólaltak a Bazilika harangjai, felharsant a Rákóczi-induló, és délelőtt 11 órakor megindult a magyar honvédség. A menet élén egy nemzetiszínű szalaggal átkötött magyar kenyeret vivő tiszt haladt, mellette pedig két, korábban a csehszlovák hadseregből átszökött magyar katona.
A csapatok hét csoportban keltek át a visszacsatolt területekre: a főerők a hídon, más alakulatok Nyergesújfalunál, rohamcsónakokkal jutottak át a Dunán. Az esztergomiak virágokat tűztek a katonák sisakjára, fegyvereire és lovaira, cigarettával kínálták őket. Három magyar katonai vadászgép is átrepült a város felett, amit hatalmas éljenzés fogadott.

A túlparton fiatalok, idősek, nők és férfiak tömege várta a honvédeket. A házakon magyar zászlók lengtek, a község bejáratánál virágokkal díszített diadalkapu állt. Amikor a katonák megérkeztek, virágeső hullott rájuk, az emberek pedig sírva ölelték és köszöntötték őket.

A főtéren ünnepséget rendeztek. A 2. honvéd gyalogezred golyóktól tépett zászlaját a kis Helfel Gabika koszorúzta meg babérkoszorúval. Beszédében arról szólt, hogy a húszéves elválasztottság ellenére a párkányi magyarság megőrizte nemzeti identitását.
Porübszky Géza plébános, egykori csehszlovák tartományi képviselő szintén beszédet mondott, felidézve a helyi magyarság kitartását és a visszatérésbe vetett reményét. Utána a község vezetői és más helyi személyiségek köszöntötték a bevonulókat.
József királyi herceg beszédében a párkányiak húszéves szenvedéséről és a nemzeti összefogás fontosságáról szólt. Nagybaconi Nagy Vilmos altábornagy a visszatérő felvidéki magyarok iránti szeretetet hangsúlyozta.

Az ünnepség a Himnusz eléneklésével, majd a honvédség díszmenetével zárult.
A nap során az esztergomi cserkészek a párkányi temetőben felkeresték egy korábbi átkelési vállalkozás során elesett magyar katona sírját. A sírt rengeteg virág és koszorú borította. A cserkészek beszédet mondtak, elénekelték a Himnuszt, majd kürtszóval búcsúztak az elesett katonától.
A párkányiak elmesélték, hogy halottak napján különösen nagy kegyelettel emlékeztek meg róla, ami a csehszlovák hatóságok nemtetszését is kiváltotta.Késő délután az esztergomiak visszatértek a városba, miközben a Duna túlpartjáról magyar nóta hangja szállt át a folyón.
Végezetül pár dátum nélküli kép, ami szintén ekkortájt készülhetett:



Fényképek, képeslapok: Viola Bence / Villy magángíűjteménye
Kövess minket a Facebookon!
További történetekért, érdekességekért és helytörténeti tartalmakért kövess minket Facebook-oldalunkon.
Regia Civitas